A Miskolci Nemzeti Színház Miskolc belvárosában található, a Széchenyi utcán. A színháznak ma is otthont nyújtó klasszicista és romantikus stílusú épületet 1847 és 1857 között emelték, és a színházi előadások mellett többek között olyan rendezvényeknek nyújt otthont, mint a Miskolci nemzetközi operafesztivál. A színház 2010. június 1-jétől az Európai Színházi Konvenció (European Theatre Convention, ETC) teljes jogú tagja.[1] A színház igazgatója 2012 júniusától Kiss Csaba.

Története

A Miskolci Nemzeti Színház a köztudatban az ország első kőszínházaként él, de ez csak az ország mai területére igaz, mivel az első a kolozsvári volt. Talán nem is véletlen, de az első Miskolcra érkezett színtársulat is kolozsvári vándortársulat volt. Az 1815-ben, Benke József vezetésével érkező társulat – tagjaként Déryné Széppataki Róza – annyira megszerettette a város polgáraival a színjátszást, hogy úgy határoztak, állandó színházat építenek. Az első miskolci színházépület építését 1819-ben kezdték el az akkori Boldogasszony utcában (ma Déryné utca), és 1823. augusztus 24-én , két évvel a kolozsvári után nyitották meg Kisfalu Károly A tatárok Magyarországban című darabjával.

Részvény a színház újjáépítésére

Miskolc első színházépülete 1843. július 19-én tűz martalékává vált. Szinte azonnal elhatározták a színház újjáépítését. Anyagi alapját részben a biztosítótársaság által kifizetett kártérítés és közadakozás fedezte, de még a városban megfordult társulatok is nyújtottak támogatást bevételük egy részéből. A vármegye a régi szomszédságában új telket adományozott egy új színház megépítésére (a telken egy, a tűzvészben szintén leégett katonai szállásépület volt).Szemere Bertalan a miskolci kaszinó elnöke részvénykibocsátást kezdeményezett, mert az addig meglévő pénzösszeg messze nem fedezte volna az építkezés költségeit. A tervek elkészítésére három építész vállalkozott: a megye Hild Józsefet, Szemere Cassanó Józsefet támogatta, a harmadik Miks Ferenc volt. Cassanó terve 1847. május 13-án már kész volt, s az építkezés ezek alapján indult meg. Az ünnepélyes alapkőletétel 1847. szeptember 3-án történt meg, amelyen jelen volt István főherceg és Szemere Bertalan. Cassanó Miskolcra költözött, később itt nősült meg, de sajátos tény, hogy a színház építését nem felügyelte. Az építkezés az ezt követő két évben részben a forradalom, részben pénzhiány miatt lelassult, csak az 1850-es évek elején gyorsult fel ismét, részben annak is köszönhetően, hogy 1857-re várták Ferenc József látogatását a városba. 1857-ben újabb részvényeket bocsátottak ki, s Szathmáry Pál minden követ megmozgatott a határidő tartására, s valóban, el is készült a külső, a látványos belső tér, a színpad és az öltözők. Az új színházépületet az építkezés megkezdésének 10. évfordulóján, 1857.Szeptember.03 án nyitották meg Vörösmarty Marót bán című darabjával. A vendégek közt ott volt Jókai Mór és felesége, a miskolci születésű Laborfalvi Róza is, de a pesti színészet színe-java is megjelent. Ekkor már Miskolcon tartózkodott Ferenc József is, de végül nem vett részt a megnyitón, mert az őt a megyehatáron váró Szirmai István gróf az izgalmaktól gutaütést kapott, és a kórházban meghalt. A király kijelentette, hogy hű szolgája halálának napján nem képes színházba menni. Az uralkodót a színházban István főherceg képviselte.

A színház egy 1900 körüli képeslapon

A színház első igazgatója Latabár Endre volt, a híres Latabár színészdinasztiából. Az épület alsó szintjén, a bejárat két oldalán, üzlethelyiségeket alakítottak ki, melyek bérleti díja részben fedezte volna a színház működését, a felsőbb szinten pedig a Nemzeti Kaszinó is helyet kapott. A működtetésben gondot jelentett az olajlámpákkal való világítás gyenge fénye, ezért egy idő után petróleumlámpákra váltották, de az igazi megoldást a légszesszel való világítás megvalósítása (Miskolcon 1882-ben indult el a gázszolgáltatás). Az új tűzrendészeti előírások miatt 1882-től egy tűzoltót kellett alkalmazniuk, majd 1883-ban felépítették a ma is látható tűztornyot a színház tetejére. Az 1896.Millenniumi ünnepségekre készülve bevezették a légfűtést (addig egyszerű kályhafűtés volt), a belső teret is felújították, elegánsabbá tették. Már ekkor felmerült bejárat előtti, az utcára kilógó rész lebontása, de időhiány miatt ez szerencsére nem valósult meg (ez az átalakítási ötlet még ezután is többször felvetődött).

A színház a 2006-os Operafesztivál idején

A következő felújításra 1902-ben került sor: ablakvágással a színpad természetes megvilágítását segítették elő, új öltözőket építettek, bevezették a villanyvilágítást, a színpad előtt kialakították a zenekari árkot, próbatermet és új igazgatói szobát hoztak létre (addig egyik sem volt). A felújítást Stimm Lajos átgondolt tervei alapján hajtották végre. Az átalakított színház húsvétvasárnapi nyitóünnepségére a köszöntő szöveget Herczeg Ferenc írta, Márkus Emilía mondta el.
1914-ben az addig részvénytársasági tulajdonban lévő színház az akkor már öt éve törvényhatósági várossá nyilvánított Miskolc tulajdonába ment át. 1925–26-ban ismét jelentősebb felújítást hajtottak végre, építésze Vágó László volt. A színház nézőterét 400 fővel bővítették, parkettázták ez egész belső teret, a bejáratnál lévő előtérben díszes oszlopcsarnokot alakítottak ki, s erre karzatot nyitottak az emeletről. A felújításról a bal oldali előtérben ma is látható márványtáblán emlékeztek meg. Ezen kiemelik Hodobay Sándor polgármester nevét, az ő kezdeményezésének, energiájának köszönhető a sikeres megvalósítás. Az átalakítások a színházi funkciók mellett a Kaszinót is érintették, bejáratát a Deák utcáról (a mai Déryné utcáról) oldották meg.
Nagy felújítást terveztek 1956-ban, amely bontással és építéssel járt együtt. A terveket Bene László és ifj. Horváth Béla készítették. A bővítési igények megvalósítása érdekében lebontották a színház nyugati oldalán álló lakóházat, a bővítésre rendelkezésre álló tér adott lehetőséget a bővítésre: a színházban ruhatárat alakítottak ki a bal oldali nézők számára (addig mindenki csak a keleti oldali ruhatárat használta), ezen az oldalon alakították ki a színészbejárót, díszletraktárat, öltözőszárnyat, jegyirodát, adminisztrációs tereket hoztak létre, átalakítások voltak a nézőtéren, a színpadhoz egy 80 négyzetméteres hátsó színpadot illesztettek, jelentősen korszerűsödött a színpadtechnika, forgószínpad és zsinórpadlás épült, megújult a világítástechnika, s az átalakítások révén az egész épület külső és belső megjelenése szimmetrikussá vált. A felújítási munkálatok 1959-ig tartottak, ez alatt a társulat Diósgyőr-Vasgyár, egy addig filmszínházként működő épületben tartotta előadásait.